8.rész.
A fiatal srác hallotta, amint megérkeznek szülei, majd lesietett hozzájuk. – Szia, anya, szia, apa! Milyen napotok volt? – Mondanom sem kell, hogy a fiú arcáról a mosolyt nem lehetett letörölni. Matt édesapja bizarrnak tartotta fia túlzottan mutatott boldogságát, de hát mit sem sejtve rákérdezett gyermekénél, hogy mi is az öröm oka. – Matthew! Szia, fiam! Milyen napod volt? Mitől vagy ennyire feldobva? Osztálykirándulásra mentek talán, vagy jó jegyet kaptál a suliban? – A srác széles mosollyal közölte édesapjával, hogy randevúja lesz, és ezért van feldobva. Amint kimondta, felrohant a szobájába, és azonnal írt SM-en J. J-nek. – Szia Jessica! Matt vagyok, de bizonyára látod a nevem, hogy kitől kapod ezt a levelet. Kissé még a gép mögött ülve is zavarban vagyok. Azért bátorkodtam írni neked, mert láttam éppen elérhető vagy, és csak annyit szeretnék kérdezni, hogy akkor mikor találkozhatnánk? És melyik napon lenne jó neked a mozi? – Foster, morfondírozott, körülbelül fél percig
7. rész Az elkeseredett fiú, nem tudta mit csináljon unalmába, hiszen a házi feladatokkal kész volt, munka nem nagyon volt otthon, hiszen a szülei mindent elrendeztek előző nap. A fiú felvette sötétzöld Lonsdale pulóverjét fülébe tette fülhallgatóját, majd lesietett a lépcsőn, az ajtót becsapta maga után, mint aki arra készül, hogy megverjen valakit, ezután biciklire pattant, és elment a legközelebbi parkba, hogy szelőztesse fejét, és gondolkodni tudjon. Hiszen a friss levegőn könnyebb átgondolni a dolgokat és döntést hozni, mintha otthon egyedül a szobádban kuksolsz. Bár hűvösödött az idő, ez nem csoda, hiszen kis híján tombolt a tél, érezni lehetett a hideget. A fiatal srác még is pulóverben volt, hiszen a méreg fűtötte. Csak ült a padon egyedül, a szél tombolt, ő pedig kipirult arccal, komoly tekintettel, összekulcsolt kézzel bámult maga elé egy padon. Elmélyült a gondolataiban, mígnem egyszer csak egy hosszú barna hajú kapucnis lány állta útját, így a tekintete már nem a földre s